NKE

nemzeti_kulturalis_emlekhely

VISSZA

 

MEGHÍVÓ a Nemzeti Kulturális Emlékhely avatások záróeseményére

A Nemzeti Művészetért Alapítvány (NMA) 2012-ben és 2013-ban Nemzeti Kulturális Emlékhelyeket avatott. Az Alapítvány a kiválasztott képzőművészeti helyszínek előtt mécsesgyújtással, és speciálisan erre az alkalomra tervezett és kivitelezett emblémával kívánta kegyeletét leróni. A széles körben meghirdetett eseményeken a halk gyász hangja volt hallható.

A kiválasztott és felavatott helyszínek - az egy közös nevezőn kívül, mármint, hogy képzőművészeti helyszínek – egymástól eltérő profillal bírtak – bírnak.

A dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet lassú kivéreztetésével egy komoly nemzetközi referenciákkal bíró hely bezárása viziónálható. Az a hely került veszélybe, ami fontos hazai alkotók szerepeltetésén túl, nagy hangsúlyt fektetett mind  a helyi művészek, mind a nemzetözi  szcéna alkotóinak bemutatására.

A Duna Galéria fontos helyszíne volt a XIII. kerületi képzőművészek bemutatásának, éppúgy mint az iparművészek alkalmankénti tárlatának. Az ország egyik legnagyobb művészeti egyesülete által fenntartott galéria megszűnésével kezdetét vehette egy éjjel-nappali élelmiszer bolt remélhetőleg sikeres térnyerése.

A Dorottya galéria, mint a legutóbbi idők egyik progresszív helyeként számon tartott intézmény, a száz éves belvárosi múltjával fontos helyszíne volt a középgenerációhoz tartozó művészek bemutatkozásának is. A kétezres évek eleje óta fiókintézményként működő hely viszonylagos függetlenséget élvezett. A helyén ma egy trendi pizzéria találta meg fogyasztóit.

A Műcsarnok viszontagságos évtizedei alatt sajnos nem tudott kialakítani egy olyan profilt amit a /kultúr/politikai játszmák akkurátusan szét ne téptek volna. Az inkoherens igazgató váltások  politikai játszótérré degradálták az ország Első számú kiállítóhelyét: az elkövetkezendő évek visszaröpítik a hely ad hoc profilját a fénytelen ötvenes évekbe.

A Videospace galéria megszűnésével eltűnt a térképről az első és ezidáig egyetlen olyan galéria, ami alapkövére írta a videóművészet népszerűsítését, és komoly nemzetközi programjának segítségével bejutott számos fontosnak vélt művészeti vásárra.

A balatonboglári kápolna kiállítóhelye fontos helyszínül valamint gyűjtőponként szolgált a rendszerváltozás előtti idők hivatalosan el nem fogadott képzőművészei számára. A botrányok és a szabad szellemi áramlatok méltán helyezték fel a magyar képzőművészet térképére eme patinásodott fragmentumot.

A Fiatal Művészek Klubja, az FMK a redszerváltozás utáni idők egyik szimbolikus vesztesége. Az Andrássy úti kultuszhely hosszú évtizedekig a hivatalosan el nem fogadott alkotók és gondolkodók találkozóhelye volt.

A pécsi Hattyúház Galéria, néhány éves működése alatt, az egyik legfontosabb vidéki kiállító hellyé vált. A számos nemzetközi eseményt befogadó kiállítótér gyászos végnapjait a helyi önkormányzat tétlenül nézte, sőt még egy vasrácsot is hegesztetett.

Találkozunk az avatások záróeseményén, 2013. február 28-án csütörtökön 15 órakor
a rákoskeresztúri Új köztemetőben, az ‘56-os forradalmat követő megtorlás áldozatainak nyughelyénél!

Budapest, 2013. február 23.

© NEMZETI MŰVÉSZETÉRT ALAPÍTVÁNY